Az előttünk fekvő könyv tézise szerint a német felvilágosodás Leibnizcel és Thomasiusszal kezdődik. Elkülönül mind a később kezdődő és a vallással szemben sokkal kritikusabb franciától, mind az angol empirizmustól ama stabil metafizika révén, amely kezdetben Leibniz teodícea- koncepcióját tekinti modellnek. A filozófia emancipálódását a teológiától egyfelől Christian Wolff példája mutatja, aki a filozófiát a vallási üdvtörténet helyére akarta illeszteni, másfelől Hermann Samuel Reimarusé, aki a természetes teológiát bibliakritikájának mércéjéül használta. Ugyanakkor a Spinoza-értelmezés kontextusában nyilvánvalóvá válik, hogy a 17. század spiritualisztikus tendenciái még a felvilágosult 18. században is sokáig érezhetõk voltak